A kezdeti örömök, hogy ikreim lesznek, párosultak a sok kellemetlenséggel is, amik különböző terhességi tünetek formájában, elég hamar jelentkeztek. Bizonyossá vált, hogy a következő klisék közül rám egyik sem igaz: “A nők kiteljesednek a terhesség alatt”, “a nők élvezik az áldott állapotot”. Ha ezt hívják annak, akkor én messzebb nem is állhatnék az úgynevezett “ősanya” típustól. Persze az is lehet, hogy csak azért viseltem ilyen nehezen, mert ikerterhességem volt.
Beírtam a google-ba, hogy milyen tünetekre is számíthatok az első trimeszterben. Láss csodát, én nagyjából mindegyiket produkáltam. És akkor ez még csak az első három hónap volt. Összegyűjtöttem egy top 10-es listát ezekről, megpróbáltam őket “kellemetlenségi sorrendbe” sorolni.
Íme a toplista:
1. “Reggeli” rosszullétek: a legkellemetlenebb tünetem a hagyományosan reggeli rosszullétnek nevezett folyamatos rosszullét volt. Ez végigkísért engem az első három hónapban, majd egyik pillanatról a másikra el is múlt, ahogy beléptem a második trimeszterbe. Gyakorlatilag minden olyan időpontban rettentően hányingerem volt, amikor éppen nem dolgoztam; minden reggel, minden este, és hétvégén egész nap. Ez állítólag azért van, mert olyankor lazítok, és utána tudok érezni hogy hogyan is vagyok valójában. De legalább tudtam dolgozni rendesen, csak éppen hétvégéim nem voltak már. Próbáltam enyhíteni az érzést kekszekkel és gyömbéres cuccokkal, ezeket nyomtam magamba folyamatosan.
2. Érzékeny szaglás: ez egy klasszikus tünet. Nálam olyan szinten jelentkezett, hogy egyszer a 27 perces buszúton hazafelé mellém ült egy nő, akit rettentő büdösnek éreztem. Az egész út alatt hányingerem volt miatta és nem tudtam egyszerűen megszokni a szagát. Ez annyira kikészített, hogy hazaérve elbőgtem magam a férjemnek, aki nem értette, mi a bajom. Próbálta kideríteni, van-e valami egyéb, racionálisabb oka a sírásomnak, míg végül be kellett látnia, hogy csupán csak ennyiről volt szó.
3. Fizikai (el)gyengülés; Terhesség előtt rendszeresen sportoltam, jártam futni, biciklizni, funkcionális tréningekre; egyik napról a másikra sokkal nehezebben ment a futás, például szintkülönbséges terepen nem tudtam már futni, csak síkon. Annak ellenére, hogy még a harmadik trimeszterben is tornáztam heti többször otthon, szomorú voltam a gyors legyengülés miatt.
4. Emésztési nehézségek: ez nagyon érzékenyen érintett, mert nekem ezzel sosem volt korábban gondom. Küzdöttem ellene mindenféle módszerrel, sport, aszalt szilva, kávé almával; a leghatékonyabbnak nekem mégis az útifűmaghéj bizonyult. Minden reggel és este két kiskanálnyit bele kell keverni egy italba és lehúzni. Sajnos nem ízlett, így attól is hányingerem volt minden alkalommal; de legalább elértem vele a várt hatást.
5. Fáradékonyság: Egyik napról a másikra fáradékonnyá váltam; abból, hogy minden nap munka után más programom van, sportolok, késő este hazaérek és bedőlök az ágyba, és frissen kelek másnap, az lett, hogy alig vártam a munka végét, hogy azonnal bedőlhessek az ágyba. Csak azért keltem ki onnan, hogy vacsizzak és pár szót váltsak a férjemmel. A kedvenc elfoglaltságom a mozdulatlanul való sorozatnézés lett. Ez egyébként sajnos így maradt szinte végig, nem csak az első trimeszterben. Próbáltam folyamatosan emlékeztetni magamat, hogy mégiscsak két babát hordok a hasamban, ami valószínűleg jobban lefárasztja a szervezetet és több energiát igényel, mint egy babánál.
6. Fejfájás: eddig csak olyankor fájt a fejem, ha kevés folyadékot vittem be, vagy kicsit túl jól sikerült a buli előző este. Most viszont a terhesség alatt többször is migrénszerű görcsös fejfájásaim voltak, holott megittam napi öt-hat liter folyadékot is (és nyilván nem buliztam). Ráadásul nem mertem beszedni rá semmit, így csak vártam, hogy előbb-utóbb elmúlik, vagy egyszer csak bealszom. Sajnos két alkalommal volt olyan, hogy annyira fájt, hogy “belealudni” sem tudtam és órák szenvedése után beszedtem egy fejfájáscsillapítót. Nem mondanám, hogy elmúlt tőle, csak egy picit csillapította a fájdalmat.
7. Hízás: mondanom sem kell, ezt is nagyon nehezen viseltem. A terhességem legelején azt gondoltam, hogy nem kell egyből terhes ruhákat vennem, van még addig pár hónapom. Viszont kellett egy farmer, így elmentem vásárolni. Sírva buszoztam haza üres kézzel, ugyanis még a legnagyobb méret sem ment rám rendesen. Két felsőt persze megvettem volna (tipikus hogy mindent találok, csak azt nem, amit keresek). Annak ellenére, hogy egészségesen táplálkoztam és rendszeresen sportoltam az első hónapokban, négy-öt naponta híztam fél kilót. Rettegve számolgattam, hogy ezzel a sebességgel mi lesz a terhességem végére… utólag viszont szerencsére mondhatom, hogy az elején híztam többet, utána viszont összesen tizenhárom kilót, és szülés után egy héttel már kevesebb volt a súlyom mint a terhességem előtt. Tehát nem kell megijedni, ha az elején több kiló csúszik fel, ez még nem jelent semmit.
8. Lehangoltság: talán pont a sok tünet miatt, de sokszor éreztem magam lehangoltnak. Az estéimet otthon töltöttem az ágyban, miközben én korábban a világ leghatékonyabb embere voltam. Az agyam még mindig pörgött ezerrel, csak fizikailag nem bírtam semmit megvalósítani. A férjem újra és újra emlékeztetett, hogy ennél hatékonyabb már csak akkor lennék, ha hármas- vagy még többes ikreket várnék, hiszen dupla hatékonyság, hogy én egy baba helyett egyből kettőt hordok ki. Ezt ismételgettem unalmas estéimen magamban megnyugtatásként, miközben nyomtam magamba a popcornt egy terhesfilm mellett.
9. Fűszeres ételekre való érzékenység: mivel imádom a csípős ételeket, nem is fogtam vissza magam ezen a téren. Ezzel kapcsolatban a babák egyszer elég egyértelműen kinyilvánították a véleményüket. Najó, lehet, hogy nem kellett volna két nap alatt négy főétkezést különböző ázsiai konyhák csípős fogásaiból összerakni. Ez már a babáknak is sok volt, és visszaküldtek mindent a feladónak. Vettem a jelzést.
10. Folyamatos éhség. Ez önmagában nem kellemetlen tünet, csak párosult a hízással, és a fáradékonyság miatt nehéz volt még arra is figyelni, hogy az étel amit eszem egészséges, tápláló, cukor- és fehérliszt mentes, és ne túl fűszeres legyen, főleg, hogy a nap 24 órájában vagy rosszul voltam, vagy farkaséhes. Semmi más.
A legtöbb tünet elmúlt, amint betöltöttem a 12 hetet. Beléptem a második trimeszterbe, ami köztudottan a “terhességek nászútja”, amikor a kismama virágzik, boldog, energetikus és semmi panasza nincs. Szimplán élvezi a terhességet. Ezt az érzést hiába vártam, a terhességem végére sem érkezett meg a pillanat. De ez már egy másik történet…