Amellett, hogy elég nehezen viseltem az első trimeszteri ikerterhességet, társult hozzá egy másik kihívás az életemben; persze mondhatja bárki, hogy feleslegesen, hiszen ezt a problémát magamnak kreáltam: a titkolózás. Még a szüleinknek sem mondtuk el, hogy terhes vagyok, míg le nem telt a bűvös 12 hét. Mindösszesen két barátnőmnek meséltem el a hírt (azt, hogy ikrek, nekik sem mondtam el), különben begolyóztam volna, ha három hónapig senkinek sem beszélhetek arról, ami igazán leköt.
Miért döntöttem úgy, hogy ennyire megszivatom magam? Először is, én magam akartam elhinni, hogy tényleg ikreim lesznek, mielőtt világgá tudom kürtölni. Meg persze meg akartam várni, hogy minden rendben legyen. Talán a legfontosabb még, hogy tisztázni akartam magamban az érzéseimet először, mielőtt még bombáznának az emberek a kérdéseikkel, amikre nem tudom a választ.
Így aztán az ősz első hónapjaiban sok kihívás elé állítottam magamat. Elég szociális életet éltünk, ami gyakran borozással társult, így nem lett volna hihető, ha előállok bármilyen magyarázattal, hogy miért nem kérek egy pohárral sem. Ezért kreatívan el kellett vonni a figyelmet róla, hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy nem iszom. Mert persze hazudni sem szerettem volna senkinek.
Összeszedtem a “kedvenc” szitukat ebből az időszakból:
Pár napra rá, hogy kiderült a terhességem (és még nem tudtam azt sem, hogy ikrek lesznek), esküvőre voltunk hivatalosak. Ez kemény dió volt, főleg mivel ez egy kifejezetten ivós társaság, és egy esküvő pláne ilyen. Pár trükk, amit bevetettem: a kitöltött pezsgőmet ‘extrémen lassan fogyasztottam’ (a férjem belekortyolt néha amikor nem néztek oda), így sosem kellett utántölteni; kifigyeltem, hogy a csajok vodkaszódáznak, így egész este szódát kértem citrommal és jéggel (próbálkoztam almafröccsel is de az nem hasonlított annyira a sörre mint ahogy azt előre kigondoltam).
Az esküvő alatt összesen három kellemetlen helyzetbe kerültem:
1) a férjem kikért egy szódát és két fröccsöt, elrohant a fröccsökkel és a haverjának nyújtotta az egyiket. Ő egyből úgy reagált, hogy “Judy nem kéri? Nem iszol?” El kellett poénkodnom, hogy “úgy ismersz te engem mint aki nem iszik? Hát még a rokonaid!” és eltereltem a szót a közös nyaralásunkra, ahol a rokonai végig piálták a hetet.
2) A férjem ismerőse megkérdezte, mikor jön a gyerek. Mondtam hogy amikor Isten úgy akarja és nevettem, mire kérdezte hogy akkor ezek szerint már próbálkozunk? Mielőtt válaszolni tudtam volna, felvilágosított, hogy vigyázzak, mert ha a férjem valamit elhatároz, akkor az általában egyből sikerül neki. Akkor még egyikőnk sem sejtette, mennyire igaza van; ugyanis ő nem tudta hogy már terhes vagyok, én meg azt nem, hogy ikrekkel.
3) Hazafele indultunk és búcsúzkodtunk a vőlegénytől. Megkérdezte, hogy ittam-e ma este? Mondom peeersze, nagyon sokaaaat. Erre ő: terhes vagy? Elkezdtem hebegni-habogni, majd kinyögtem, hogy ennyire kövér vagyok, hogy terhesnek nézek ki? Itt véget is ért a beszélgetésünk… A férjem szerint mivel már egy éve megvolt az esküvőnk, mindenki monitorozza hogy vajon mikor leszek már terhes.
A haverom átjött hozzánk “wellness” estre, elmentünk futni, majd salátát vacsiztunk és fröccsöztünk (volna); amikor viszont megkínált fröccsel, nem kértem. Mielőtt még teljesen kikelt volna magából, hozzátettem, hogy inkább sörözöm. Amíg nem nézett oda, gyorsan kitöltöttem magamnak egy alkoholmentes verziót.
Nyolc főt láttunk vendégül otthonunkban. Nem titkoltuk hogy már elkezdtük a babaprojektet, és úgy voltam vele, hogy ha rákérdez valaki hogy miért nem iszom, akkor elmondom, de magamtól nem. Végül úgy alakult, hogy senkinek nem tűnt fel hogy nem iszom (mindig volt bor a poharamban, csak sosem fogyott el, illetve pálinkával is koccintottam, de a férjem itta meg), én meg aktívan töltögettem mindenki poharába az újabb adagot.
Tesókkal elmentünk “fröccsözni”; amikor kirendeltünk volna egy fröccsöt, a húgommal megbeszéltük, hogy inkább limonádét iszunk, mert a nyár elég durva volt és kicsit méregtelenítünk.
Családi vasárnapi ebédeken mindig kértem egy pohár vörösbort, amit aztán vagy nem ittam meg csak úgy tettem mintha kortyolgatnék, vagy a férjem itta meg (később kiderült, hogy a húgom kiszúrt egy alkalmat amikor “titokban” elcseréltem a poharunkat, és onnantól gyanakodott végig. Azzal buktam le nála végleg, hogy jószívűen felajánlottam neki a glamour kuponjaimat, és benne hagytam a tampon kuponokat. Így legyen az ember jószívű.)
Havonta elmentem a húgommal fröccsözni, de most kitaláltam, hogy menjünk vietnámi levesezni, olyat még úgysem próbált és most nagyon menő helyek vannak Budapesten. Azt hittem, tetszeni fog neki ez a kreatív ötlet. Mint kiderült, nagyon tetszett neki, de csak megerősítette az addigra kialakult gyanúját, mivel ez is amolyan nem-ivós program, és ő jobban örült volna, ha koktélozni viszem. Hát jó, van akit nem lehet csakúgy átverni. De legalább diszkréten hallgatott 🙂
Elmentünk baba látogatóba, ahol nem kértem piát, mondván hogy előző este étterem héten voltunk és túl ettük-ittuk magunkat és nem érzem túl jól magam.
Utólag azt mondom, a nehéz szituk és az ezzel járó magányos érzés ellenére is jó döntés volt ez így. Nem biztos, hogy ha újra teherbe esnék, megint így csinálnám, de az első (iker)terhességemnél minden annyira új és sokkoló volt, ráadásul az ikrek híre ezt még sokkolóbbá tette, és ily módon nyugiban tudtam megemészteni az újdonságokat. Volt időm rendesen feldolgozni a helyzetet, mielőtt az emberek elkezdenek bombázni a tanácsaikkal, kérdéseikkel.
Meglátjuk, lesz-e még valaha okom hasonló kérdéseken gondolkodni… 😉