Miután külön blogposztot szenteltem annak, hogy hogyan titkoltuk el az (iker)terhességemet, úgy érzem folytatnom kell azzal, hogy elmesélem, hogyan is jelentettük be az örömhírt a családnak, barátoknak.
Nem részletezem egyesével, hogy kinek pontosan mit mondtunk, de azért azt hadd meséljem el, hogy a nagy izgalmak, aggódás és terhességi tünetek mellett volt időnk a férjemmel azon törni a fejünket, hogy miként tudnánk a bejelentést a saját szórakoztatásunkra kicsit alternatív módon személyre szabni.
A legextrémebb ötlete (amit félig szerintem komolyan is gondolt) az volt a férjemnek, hogy jelentsük be simán hogy terhes vagyok mindenkinek, és majd egyszercsak amikor jönnek babalátogatóba, két babát látnának az ölemben (amiről “elfelejtettünk” szólni, és majd mondjuk, hogy MEGLEPETÉÉÉÉS”). Hogy az mekkora poén lenne.
Aztán ezt leredukáltuk arra, hogy jelentsük be simán hogy terhes vagyok, és majd hónapokkal később lőjük le a poént.
Végül nem ezt választottuk, nem is bírtam volna ki, hogy ne mondjam el az egész hírt egyben. De azért sikerült kicsit trollkodnunk és egész jól alakultak így is a bejelentések.
Leírom a legemlékezetesebbeket:
Elsőnek az én családomnak meséltük el, apukám szülinapját ünnepeltük éppen. A vacsora elején bejelentette a férjem tényszerűen és szárazon, hogy terhes vagyok, aminek mindenki nagyon örült. Anyukám sírt is jó sokat örömében, pedig pár héttel korábban már említette nekem, hogy azt álmodta, hogy terhes vagyok.
A desszert közepe felé odafordultam apukámhoz, és kijelentettem, hogy van számára még egy ajándékom. Szinte ahogy ki akartam mondani, ő is megtette: még egy baba? Igen, mondtam, még egy unoka.
Megfagyott a levegő, egy pillanatra néma csend lett, és emlékszem, ahogy sorra néztem végig egyesével a családtagjaim arcán, fogalmuk sem volt hogy ez most mit jelent, majd második fázisban elkezdték sejteni. Dehát lehet ez? Hát ez nem lehet… vagy mégis? És végül rá mertek kérdezni félve, hogy ikrek?! Igen!!
Amikor megérkezett az üzenet mindenkihez, úgy igazán, akkor anyukám még egyszer elsírta magát, szinte ugyanúgy, mint az elsőnél. Ami tök jó, mert így igazságos, Bonginak és Manunak is ugyanúgy örült 🙂
Volt még a tarsolyunkban más bejelentési mód is, a Matyi kedvence az volt, amit a családjánál el is sütött. Meghívtuk magunkhoz a nagy családot vasárnapi ebédre, és a Matyi összehívott mindenkit egy bejelentés erejéig; “A Judy terhes”- mondta. Igazából mindenki örült, de nem volt túl nagy reakció, csak csendes búgás, félénk gratulációk, hisz az esküvő óta várta mindenki ezt a következő lépést. Az anyósom kijelentette, hogy ő tudta, hogy erről szól a mai ebédmeghívás, és nincs meglepve.
Ezután a férjem megkérdezte: “Akartok látni fotókat a babákról?” Innen jött a mi szórakozásunk ideje. Néztük az emberek arcát, reakcióit. Mi az hogy babák? Nem tud ragozni? Ezt úgy mondják, hogy babáról, nem? Vagy nem csak egy baba van? IKREK?!
Amikor leesett a családnak, belekezdtek egy óriási ujjongásba, tapsvihar tört ki, mint egy koncert végén, és eksztázisban volt mindenki.
Megmutattuk nekik az ultrahangos képeket. Még az anyósom is bevallotta, hogy ez bizony neki is új, és erre még ő sem számított (pedig ő kilenc gyereknek adott életet). A legjobban talán apósom örült a hírnek, aki egész délután fülig érő mosollyal az arcán borozgatott.
Pár nappal később volt nálunk egy “halloween party” álnéven zajló ivászat, amit bejelentésre szántunk. Itt pont fordított reakcióval fogadta a társaság a hírt. Ugyanilyen bejelentési módot alkalmaztunk: “Apuka leszek” – mondta a férjem, mire a társaság ujjongott és tapsolt a hír hallatán. “Akartok látni fotókat a babákról?” – a barátok elhűlt arccal néztek egymásra, csend fogadott, és amikor leesett nekik, hogy ikrek, nagy, kigömbölyödő, kérdező szemekkel kezdtek el susmogni, hogy ez durva, úristen, ez most komoly?! Aztán persze gratulált mindenki és nagyon örültek a hírnek.
Nagyon jó érzés volt végre elmesélni mindenkinek a jóhírt, és ennyi magányban töltött idő után kifjezetten jól esett kicsit trollkodni is. Mi legalábbis nagyon jól szórakoztunk a “bejentési héten” a férjemmel 🙂
Ti hogyan jelentettétek be a terhességet?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: