Lehet-e sportolni ikerterhesen?

A terhesség előtt nem volt előre megalkotott képem arról, hogy fogok-e, tudok-e, akarok-e majd sportolni terhesen. Az elhízástól tartottam, meg attól, hogy “anyukás” lesz a kinézetem. Két típusú anyukával találkoztam eddig: aki meghízott a terhesség és/vagy szoptatás alatt, és utána évekig küzdött, hogy leadja a súlyt (ha egyáltalán sikerült); a másik meg aki alig hízott, és a szoptatástól vékonyabb lett mint a terhesség előtt. Azt is gyakran hallottam, hogy amióta gyereke van, nincs ideje odafigyelni, edzeni, egészségesen táplálkozni. Fogalmam sem volt, én melyik kategóriába tartozom majd, és hogy mi vár rám. Főleg ikrekkel!

Az internetet böngészve kiderül, hogy napi 30 perc sportot javasolnak terhesség alatt (kifejezetten ikerterhességről nem találtam szinte semmit). Az orvosaim változóan nyilatkoztak a sportolással kapcsolatban. Ahány rendelőben megfordultam, mindenhol mást mondtak. A munkahely által biztosított helyen az orvos teljes mértékben eltiltott mindenféle mozgástól, és azt mondta, hogy ikerterhesen az ember ne csináljon semmit, csak feküdjön és pihenjen (annak ellenére, hogy minden rendben volt). A védőnőm is hasonló véleménnyel volt. A saját, választott dokim szerencsére ennél sokkal racionálisabb, józanabb választ adott: a múltamra (profi sportoló) és jelen állapotomra való tekintettel (eddig tökéletes terhesség) mozoghatok, és járhatok terhesjógára, ameddig jólesik. A lényeg, hogy az ember ne ikerterhesen kezdjen el új sportot űzni, ha eddig még sosem tette. De ha a teste eleve hozzá van már szokva, akkor lehet folytatni, racionális keretek között és nagyon odafigyelve.

Nekem így alakult a terhességem alatt a sportolás:
Az átlagsúlyomhoz képest két kiló plusszal indítottam a terhességemet, és a várandósságom kezdetekor épp nagy edzésben voltam, hogy ezt leadjam. Futni jártam heti többször, és utána otthon tornáztam, hasizmoztam, kart és lábat erősítettem. Terhesen is folytattam ezt az első hetekben, mert a rosszullétek ellenére ezt bírtam csinálni, és jól esett. Két hónapos terhesen elmentem a húgommal meg az öcsémmel a “Fitt az ősz” rendezvényre, ahol lenyomtam egy Rubint Réka meg egy Katus Attila edzést úgy, hogy senkinek nem tűnt fel hogy terhes vagyok, amit akkor még titokban tartottam.

Kb. három hónapos terhesen hagytam abba a futást, de nem azért, mert nem bírtam futni, hanem mert megérkezett a hideg. Még bírtam volna egy ideig, bár már az első hetekben változtatnom kellett útvonalat; felfele nem bírtam futni, csak sík terepen. Csináltam, ahogy tudtam.

A második trimeszterben lelkesen kinéztem több kismama tornát is, ahova el szerettem volna járni (csak a 13. héttől engedték). Mivel volt AYCM kártyám, találtam több olyan helyet, ahova ingyen elmehettem, és Budakeszin is találtam ingyenes lehetőséget. Csak az időpont volt problémás, arra nem gondoltak, hogy sok kismama dolgozik este 6-ig…
Végül elmentem a belvárosba egy helyre, ami szimpatikus volt. Sajnos összesen kétszer vettem részt rajta, mert egyszerűen túl fárasztó volt nyolc óra munka után, szakadó esőben elvillamosozni oda, majd onnan több mint egy órát bkv-zni hazáig (és mindig pont lekéstem a ritkán járó buszomat, így csomót kellett rá várnom). Maradt a Budakeszi torna. Otthonról dolgozva és fél órával hamarabb végezve pont odaértem, biciklivel. Ide is elmentem párszor, de végül ezt a programot is túl fárasztónak találtam, illetve amikor jeges lett az idő, a férjem már nem engedte, hogy biciklizzek (be kellett látnom hogy igaza volt), autónk pedig nem volt. Tehát nem a torna volt túl fárasztó, hanem eljutni egyik pontból a másikba.

Karácsony környékén végül megtaláltam “az igazit”. Youtube-on rátaláltam Rubint Réka rövid kis terhestornáira, és azokat kezdtem el variálni otthon. Az tetszett benne, hogy kb 10 percig egy izomcsoportot mozgat meg, tehát tényleg hatásos, és én döntöm el, hány ilyenre van időm (és erőm). Munka előtt, illetve ha otthonról dolgoztam, akkor ebédszünetben csináltam ezeket, és ezt a tornát szinte a terhességem végéig csináltam! Nagyon bejött! Ezen kívül minden hétvégén elmentünk sétálni az erdőbe. A sétálás (egyre lassabb tempóban) is nagyon jól esett, és ezt egyébként a nagykönyv is ajánlja.

Összefoglalva tehát, az ikerterhesség veszélyeztetett terhességnek számít, ezért sok orvos minden mozgástól eltiltja a kismamát. Azonban ha a kismamának sportos előélete van, akkor saját felelősségre folytathatja, ameddig és ahogyan jólesik. Semmi baja nem lesz tőle se a mamának, se a babának. Az én esetemben legalábbis ez volt a helyzet.

Utólag is azt mondom, hogy nagyon jól alakult minden; 13 kg-ot híztam összesen, amit egy héttel a szülés után már mind le is adtam.
Azzal viszont több hónap távlatából nézve már én is egyet értek, hogy nem is a terhesség alatt volt nehéz sportolni és megfelelően táplálkozni, hanem két baba mellett erre is időt és energiát lelni, az az igazi kihívás!!