A terhesség előtt nem voltam felkészülve semmire, ami terhesgondozással volt kapcsolatos. Arra főleg nem, hogy mi a helyzet ikerterhesség esetén. Mi alapján válasszak orvost és kórházat?
Amikor kiderült, hogy ikreim lesznek, még a munkahelyem által biztosított magán nőgyógyász is azt javasolta, hogy inkább keressek fel egy ikerspecialista orvost, illetve egy olyan kórházat, ahol fel vannak készülve ikrek születésére. Az ikerterhesség Magyarországon magas kockázatú, azaz veszélyeztetett terhességnek van titulálva. Ez annyit jelent, hogy a terhesgondozást szakorvos végzi (nem elég a szülésznő), illetve kiírhat a doki táppénzre már a terhesség elejétől is akár, ha szükségesnek ítéli meg. Persze elsőre elég ijesztően hangzott, amikor megláttam a papíron, hogy “veszélyeztetett terhes” vagyok.
12 hetes terhesen kezdtem el orvost keresni, és nagyon el kellett keserednem. Azok a dokik, akiket ismerősök ajánlottak, már nem tudtak fogadni. A kedvencem az volt, amikor emailben alkudoztam egy orvossal, hogy melyik hónapban szüljek. Májusra voltam kiírva, és mondtam neki, hogy úgyis áprilisban születnek meg az ikrek, ő meg felajánlotta nekem az októbert.
Mondhatnám, hogy a tanulság az, hogy nem lehet elég korán felkeresni a fogadott orvost, de én csak azt nem értem azóta sem, hogy hogyan tudtam volna időben rátalálni egy ikerspecialistára, ha még azt sem tudtam, hogy ikreim lesznek?!
Teljes munkaidő és a terhességgel járó fáradékonyság mellett nem volt sok energiám az orvoskereséshez. Ezért nem teketóriáztam, amikor rátaláltam egy szimpatikus ikerspecialistára, aki “szereti a különleges eseteket”, és ráadásul a Honvéd kórházban dolgozik, ahová az ország minden tájáról érkeznek a különböző ritka esetek. Az első találkozás után egyből rábólintottam, bár akkor még nem voltam 100%-osan meggyőződve, hogy jól döntök.
A kórházválasztásom azért tetszett, mert jól felszerelt, van koraszülött osztálya, és annak ellenére, hogy nem kifejezetten bababarát, szoptatáspártiak voltak a csecsemősök. Van aranyóra, “szőr-bőr kontaktus” (műtét esetén az apukára teszik az újszülötteket), és a kismama eldöntheti, hogy a babával van-e végig, vagy pár órára odaadja a csecsemősöknek, hogy tudjon picit pihenni/aludni.
Ami kevésbé tetszett, az az volt, hogy minden túl van biztosítva, és nagyobb eséllyel tudtam, hogy császármetszés lesz a vége, aminek nem örültem. Az sem tetszett, bár meg tudtam érteni és láttam az előnyeit is, hogy a látogatók nem jöhettek be a szobába, a babát meg nem volt szabad kivinni onnan (tehát hivatalosan az apuka nem foghatta meg a babáit az első három napban, csak amikor már hazament a család). Nyilván ennek az az előnye, hogy senki nem hozott be bacikat.
Az orvosban az volt a szimpatikus, hogy ‘emberszámba’ vett, lehetett tőle akármennyit kérdezni, mindenre türelmesen válaszolt, elérhető volt telefonon, és mindig visszahívott, ha mégsem. Magabiztos, magas szakértelemmel rendelkezik. Biztonsági játékos, aki szereti a “különleges eseteket”. Habár támogatta a spontán szülés lehetőségét, kemény feltételeknek kellett megfelelni, hogy ez teljesülhessen. Erről később írok majd részletesebben.
A fogadott orvosommal megbeszéltük, hogy a munkahelyem által biztosított terhesgondozásra is járni fogok. Nem dupláztam mindig, de sokszor igen. Annak ellenére, hogy elég gyakran jártunk ultrahang vizsgálatra, a férjem állandóan azt kérdezte, hogy mikor megyünk már újra találkozni a babákkal? Nem lehetett elégszer vizsgálatra menni.
Arról, hogy hogyan alakult hétről hétre a terhesgondozás ikrekkel, és hogy végül császármetszés lett-e vagy spontán szülés és miért, a következő posztokban számolok be.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: