Összefoglaltam a számomra jelentős vizsgálatokat, pillanatokat a terhesgondozás alatt.
6. hét – a terhesség ténye nem megállapítható, de hogy ikreim lesznek, az igen
Ezt a képet nyomtatta nekem a doki a legelső vizsgálatomon. Ezen látszik, hogy ikreim lesznek.
Ekkor mentem el először nőgyógyászhoz, hogy hivatalosan is megerősítse a terhesség tényét. Habár a terhességet még korai volt megállapítani hivatalosan, de azt már akkor közölte velem, hogy ikreim lesznek.
11. hét – tizenkét órás műszak
Éhgyomorra mentem be az első két vizsgálatra 07.50-re. Nem tudtam, milyen vizsgálat vár rám, és óriási meglepetésemre kapcsolatba léphettem a babákkal!
A doktornő megállapította csodálkozva, hogy “jééé, ketten vannak”, majd mindkettőnek meghallgattuk a szívhangját. Végül, amikor már szinte hangosan bőgtem meghatódottságomban és az izgalomtól, azt is elmondta, hogy akkora a méretük egyesével, mint egy átlagos egyes terhességnél. Még fényképet is kaptam róluk, és megnyugtatott, hogy semmi gond, minden rendben lesz.
Hozzátette, hogy biztos tudom már, de azért elmondja újra, hogy két petezsákot lát, tehát kétpetéjű ikrek lesznek. Micsoda?! Ezt még nem mondta senki, ez tuti???? Igen, ez biztos.
Aztán rohantam a munkahelyre, majd vissza kellett még mennem pár vizsgálatra, egészen este fél 8-ig. Az egyik babát nagyon jól lehetett látni, a másik nehezen látható poziban feküdt. Az orvos akart csinálni róluk egy fotót, és több sem kellett, aki eddig el volt dugva, elkezdett ficánkolni, ugra-bugrálni, integetni. Nem hittem a szememnek. Mindenki a szobában nagyot nevetett és élvezte a műsort, hihetetlenül cuki volt, ahogy szerepelni akart a fotókon. Na ki volt ez? Hát a Bongi <3
Durva 12 órás műszakon vagyok túl…….
12-13. hét – orvos, védőnő, kórház
Felkerestem a védőnőt, aki kiállította nekem a terhességi kiskönyvet. Egyébként már hamarabb fel kellett volna keresni, de így sem volt ebből probléma.
Ezekben a hetekben találtam meg a fogadott orvosomat meg a kórházat is (lásd korábbi poszt). Szülésznőt, dúlát én nem fogadtam, mert nem tudtam, egyáltalán szükség lesz-e rá. Hivatalosan a Honvéd kórház nem is engedi, hogy fogadjunk szülésznőt.
Ilyenkor egyébként már nem tudják megállapítani, hogy hánypetéjűek az ikrek (legalábbis akkor nem, ha mindenből kettő van), ezért érdemes minél hamarabb elmenni egy ikerspecialistához; persze csak ha érdekel minket. Ha a terhesség alatt nem tudják megállapítani, akkor már csak a születésük után fogjuk tudni. Ha ugyanaz a nemük, és nagyon hasonlítanak, akkor már csak egy genetikai vizsgálat tudja biztosra megmondani. Nekem 70%-ra mondták végig, hogy kétpetéjűek.
A mi esetünkben két fiú lett, és annyira különböztek mindenben, hogy a születésük után is egyértelmű volt, hogy kétpetéjűek.
15. hét – csatlakozás anyukás fb csoportokhoz
Csatlakoztam mindenféle anyukás meg ikres facebook csoporthoz, és azóta csak ilyen hírek jelennek meg a falamon. Nagyon sok hasznos infót szerzek. Vitatott kérdés, hogy olvassunk-e utána neten a dolgoknak, vagy nem. Én megtanultam szűrni az információt, nem hatnak rám negatívan a rémsztorik, viszont hasznosnak találom mások tapasztalatait. De természetesen mindenki döntse el maga, hogy számára ez mennyire működik.
Izgalmas hét volt, és mivel két helyre járok ezért kétszer is megtörtént a genetikai ultrahang. Négy nap telt el a két vizsgálat között, és a következőket mérték súlyban:
1) 277g + 278g
2) 328g + 354g
Ez azt jelenti, hogy négy nap alatt az egyik 20%-kal, a másik 30%-kal növelte meg a testsúlyát. Persze tudjuk, hogy a mérések elég nagy szórásra adnak lehetőséget. Az első viszgálaton 18+3 hetesről 19 hetesre korrigáltak, a másodikon 19.0 hetesről 20 hetesre!! Mekkorák lesznek ezek a babák??
Főleg a jobboldali fotón, de mindkettőn egyértelműen látszik, hogy két kisfiúnk lesz 🙂
A másik izgalmas dolog ami kiderült: 2 fiú lesz!! Ezen egyébként mindketten nagyon meglepődtünk. Pár napig tartott feldolgozni az információt. Nem azért, mert csalódtunk volna, hanem olyan különleges érzés volt megtudni a születendő gyermekeim nemét (egyébként mindketten azt hittük, hogy egy fiú meg egy lány lesz).
Az emberek reakciói eddig a következők: “fúú, ez kemény lesz”. “Akkor ezek anyuci fiai, ne aggódjon apuka, majd biztos lány lesz a következő”. Anyukám reakciója: “Azta!!” (ez most jót jelent, vagy rosszat?). A férjem szülei csak nevettek, hisz nekik nyolc fiúk van és egy lányuk. “Így biztosan meglesz az aerobic, nem kell majd külön sportolnod”. Nyilván kemény lesz, mindegy milyen neműek, és egész életemben sportoltam, így ezzel a részével nem lesz gond, hogy rohangálni kell majd utánuk 🙂
26. hét – Cukorterhelés és 4D Babamozi
Cukorterhelés
Ez a hét cukorterheléses vizsgálattal kezdődött. Nagyon izgatott voltam, de szerencsére nem volt vészes. A cukros lébe raktak citromot, jól bírtam az éhséget, hányingerem sem volt, ráadásul olyan szomjas voltam hogy a cukros lét jóízűen húztam le. Utána meg már ihattam vizet. Vittem laptopot, azon dolgoztam, amíg vártam két órát. Szerencsére minden eredményem szuper lett, nem voltam terhességi cukorbeteg. Mondjuk nem tudom mit csináltam volna ha igen, mert ennél diétásabban nem nagyon tudtam volna már táplálkozni (lásd külön poszt a táplálkozásról ikerterhesség alatt).
4D babamozi
Ezek a képek nem a babamoziban készültek, hanem az egyik nőgyógyászati vizsgálaton, mobiltelefonnal. Ezeken jobban látszódik a babák arca, mint a babamoziból.
A 4D b
abamozi kettős érzéssel ért véget. Messze volt, nehezemre esett másfél órát buszozni utána, és a nő aki végezte a mozizást, nem igazán értett hozzá. Engem kevésbé zavart az a tény, hogy alig láttuk az arcukat, mint az, hogy a nő idegesen birizgálta a hasamat meg ide-oda fordított, hogy a magzatok jobban látható pózba forduljanak.
Összességében született pár cuki kép, és az egész fel lett véve videóra is. B magzat jógapózban volt végig, mégpedig olyanban, amire élő ember szerintem nem képes: mindkét lába a fejéhez volt behúzva teljesen, így az arcát nem is láttuk igazán.
Mindent összevetve az emlék miatt megérte.
30. hét – akkora a súly, mint egy sima terhesség legvége
Voltam megint dokinál, A baba 1.3 kg, B baba 1.5 kg, a doki felhívta a figyelmemet rá, hogy már annyi súlyt hordozok, mint egy sima terhesség alatt valaki a terhesség legvégén. Ezért pihenjek sokat, mert a szervezetem nem tud róla hogy két baba van, csak azt érzi hogy nagy a súly és ebből arra következtethet, hogy lassan szülni kell. Ezt meg ugye még nem szeretnénk… jó lenne még másfél-két hónapot kihúzni így. Azt is mondta, hogy ikreknél örülnek a betöltött 35-36 hétnek, és akkor már nem feltétlenül lesznek koraszülöttek. Kiszámoltam, hogy ez április 2-9 lenne az én esetemben, addig mindenképpen el kéne jutni.
Voltam vizsgálaton, és utolérték egymást, ráadásul nagyobbak a koruknál. 31 hetesen 1850 gramm körül vannak mindketten!! Nagyon örülök neki, másrészt viszont tényleg kezdem érezni a súlyt… már (nem mintha eddig az lett volna) nem túl kényelmes, lassan és nehézkesen mozgok, egy egész napos irodai lét után alig várom, hogy órákig csak feküdjek. De már a fekvés sem kényelmes.
35. hét – nem fordult be a “B” baba
Azzal kezdődött a hét, hogy elmentem a Honvédba vizsgálatra délelőtt. Minden rendben volt, A baba 2501 gramm, B baba 2170 gramm. Viszont nem fordult be fejvégűnek, így addigra már szinte biztos volt a császármetszés (erről bővebben írtam egy külön posztot).
Az még furcsa volt, hogy másfél kilót fogytam, annak ellenére, hogy ezen a héten volt húsvét, tele lakomákkal. Betöltött 35 hét után 11 kg plussz-nál tartok.
36. hét – túl vagyunk az első CTG vizsgálaton
Megvolt az első CTG vizsgálat, ikrekkel kétszeresen kell elvégezni, babánként történik a mérés. Minden rendben volt! Ha április 23-áig (39 hét) nem indul be a szülés, akkor be kell feküdnöm a kórházba, és legkésőbb május 2-án megtörténik a műtét. Ez azt jelentette, hogy már csak maximum két és fél hetem volt itthon, babák nélkül!!
37. hét – újabb sikeres CTG vizsgálat
Kedden volt CTG, és a dokik csodájára még mindig minden szuper! De a bkv-zás már nagyon kifáraszt, ezért a férjem (kocsi híján) beregisztrált a Green Go-ba, és ezzel vitt el.
38. hét – amit még nem tudok, ez a hetem az utolsó terhesen
Hétfőn kora reggel másfél órás dugóban bekocsikáztunk a férjemmel CTG-re és UH-ra, és még mindig minden a legnagyobb rendben! Majdnem 3 kilós Manu, és 200 grammal kevesebb Bongi. Pénteken kellett mennem legközelebb, és ha a héten nem történik semmi, akkor jövő hétfőn be kell feküdnöm a kórházba protokoll szerint.
Egy ilyen kiruccanás engem totál kikészít, utána egész nap nyomi voltam, aludtam, pihentem. És másnap is.
Csütörtökön találkoztam a leendő gyermekorvosunkkal, az effektív, gyors, de mégis alapos dokinő mellett döntöttem.
Pénteken volt a legközelebbi vizsgálat, ahol minden rendben volt.
Arra végül nem került sor, hogy hétfőn, április 23-án befeküdjek a kórházba, ugyanis aznap már haza is mehettem onnan, a babáimmal együtt <3
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: