Egy ikerterhesség harmadik trimesztere különleges időszak az ember életében. Olyankor már minden nap egy ajándék, és ugyanannyira imádkozik az ember, hogy legyen már vége, mint hogy még maradjanak bent egy kicsit a babák.
Ez nálam sem volt másképp. Összefoglaltam heti lebontásban, hogyan zajlott nálam ez a csodálatos időszak.
29. hét – fotózás, derékfájdalmak, a “honeymoon” vége
A hét úgy indult, hogy még jól bírtam a terhelést, de sajnos gyorsan beköszöntött a harmadik trimeszteri fáradékonyság; két napig tartott kipihennem egy irodában töltött nap utáni fodrászlátogatást.
Most először tapasztaltam hosszan tartó haskeményedést (bár még mindig nem tudom hogy ez az-e, csak nagyon kemény volt a hasam).
Reméltem, hogy még tovább élvezhetem az energiával teli időszakot, ami eddig csak három hétig tartott (három hónap helyett, ami be volt ígérve, csak engem elkerült). És sajnos azt olvastam erről az időszakról, hogy ha beköszönt a fáradékonyság, onnantól ‘már csak egyre rosszabb lesz’.
Kár.
30. hét – már fél éve nem csíptem be, de legalább végre átadták a helyet a villamoson
Pontosan hat hónapja kezdtem el sejteni, hogy terhes vagyok. Fél éve nem csiccsentettem be. És mennyi minden történt fél év alatt… elfogott a nosztalgia. Mi mindent lehet fél év alatt csinálni. Mások körbeutazzák a világot, részt vesznek egy Erasmus féléven, én meg növesztem a hasam, benne két új emberi lénnyel. És közben elszenvedem a nagykönyvben leírt összes lehetséges általános tünetet, hétről hétre hízom, dokihoz járok, egyre kevesebbet bírok mozogni és egyre gyengébb vagyok. Micsoda utazás! Az igaz, hogy ehhez fogható élményben még sosem részesültem az életem folyamán, és én mindig is szerettem a változatosságot. Azt mondjuk már most ki merem mondani, hogy nem ez lesz a kedvenc időtöltésem a jövőben haha.
A hét nagy eseménye az volt, hogy átadták a helyet a villamoson! Eddig ilyen egyáltalán nem történt, így teljesen rácsodálkoztam. Egy velem egyidős hapsi a télikabátomon keresztül is kiszúrta a hasamat, és erősködött, hogy üljek le a helyére.
Jól esett 🙂
31. hét – egy új életszakasz kezdődik
Ezen a héten dolgoztam utoljára; mostantól már csak a pihenésre és a babavárásra koncentrálok. És ekkor kezdett el bennem jobban tudatosulni, hogy bloggolni és instázni szeretnék az ikres életről. Főleg, mert nagyon kevés információt találtam róla, és megfogadtam, hogy ezen változtatok 🙂
Ráadásul a barátaimtól kaptam egy íráskurzus tanfolyamot ajándékba, amire egyből el is mentem. Nagyon szuper volt, hasznos tanácsokkal, és a csoport tagjaival azóta is tartjuk a kapcsolatot.
32. hét – a lista mentén haladni
Rendszereztem a teendőket, amiket még az ikrek születése előtt mindenképpen el akartam intézni.
Ez az időszak arra emlékeztet, mint amikor évről évre más országba költöztem röplabdázni, és tudtam, hogy már csak másfél hónapom van, és volt egy listám teendőkkel amiket még gyorsan megcsináltam.
Az irónia ebben az, hogy most nem egy másik országba költözöm, hanem pont ennek az ellenkezője, arra készülök, hogy állandóan csak otthon legyek a négy fal között. A listám nagyjából abból tevődött össze, hogy be kell szereznem a hiányzó baba- és kismama kellékeket, könyveket kell kiolvasnom, a baba szobát be kell fejezni, elindítani az instagram oldalát az ikreknek, és találkozni minél több ismerőssel, amíg még lehet.
33. hét – buli és leépülés
A hét közepén a férjem házibulit szervezett nálunk, de félő volt, hogy ki sem tudok majd jönni a szobából, annyira rosszul voltam napközben egész nap. Megfájdult a hasam, és órákig csak feküdtem és szenvedtem. Végül pont, ahogy elkezdődött a buli, erőre kaptam, és éjjel fél egyig én is részt vettem, és nem látszódott rajtam semmi a korábbi szenvedésből. Sajnos azért érzem napról napra a leépülést, nagyon keveset bírok már.
34. hét – végső leépülés előtti gyors hajrá
Mivel érzem a fizikai leépülést, a listámról a fizikai teendőimet priorizálom, hisz ez a része egyre rosszabb lesz, míg mentálisan teljesen rendben érzem magam. Ha később ágyhoz lennék kötve, akkor ráérek még olvasni és a laptopon ügyködni.
Egyébként ez olyan szempontból életem egyik legjobb hete volt, hogy már nem tervezek elmenős esti programokat, hanem hétfőtől péntekig csak itthon voltam, és teljesen stresszmentesen végeztem a készülődős feladataimat: összepakoltam a kórházi csomagot, készítgettem a babaszobát, vasaltam (!), pihentem. Amúgy is mindent százszor lassabban végzek el most, mint régen. És ha bárki kérdezi, egy percig sem unatkoztam! Tökéletes volt minden így!
A hétvégén utána úgyis jöttünk-mentünk és sokkal sűrűbb volt a program.
36. hét – az ikrek születésének hónapjába léptünk
Ez a hét áprilissal indult, nagy valószínűséggel az ikrek születésének hónapja! Egyszerűen nem tudtam beleélni magam abba, hogy vajon milyen lesz, ha itt lesznek a babák. Hiába tudtam, hogy bármelyik napon bekövetkezhet, erre nem lehetett mentálisan felkészülni. Vajon hogy fognak kinézni? Mit fogok érezni? Hogyan fognak kinézni a napjaim?
A babaszoba már elkészült, minden a helyén van és irtó cuki.
Közben a férjemmel lebetegedtünk, pont, amikor már vége volt a betegség szezonnak. Így is el kellett mennem vizsgálatokra, jöttek látogatók, mentünk esti programokra is (!), és a hetet egy ikerváró bababulival zártam.
37. hét – még bennem volt az erő
Érdekes módon újra kicsit erőre kaptam, és mászkáltam a városban: bementem az irodába kávézni egy kollegával, készítettem saját “ikres” baba mérföldkő kártyákat, és elmentem értük a nyomdába; elmentem glamour napokra és nagybevásárlást tartottam a DM-ben, ebédeltem a sógornőmmel, aki hazahozott engem és a sok cuccot kocsival. Nem is gondoltam végig, hogy fogok ennyi mindent hazaszállítani…
Csütörtökön még volt egy látogatóm itthon, pénteken a védőnő jött el hozzám, este pedig tartottunk egy utolsó randiestet a férjemmel.
Az éjszakák nagyon nehezen telnek, mindig és folyamatosan fáj a hasam éjjel. Kényelmetlen. Sokszor felkelek pisilni. Kemény a hasam. Rettegek ahogy közeleg az este, mert nincs kedvem lefeküdni. Ráadásul csak akkor jön ki rajtam a reflux. Az íróasztalunknál lévő szék a legkényelmesebb, azt a babák is nagyon szeretik, abban hátradőlve eszméletlen mozgásokat, rúgásokat tapasztalok mindig; főleg este.
Az étvágyam beindult ezen a héten, többet ettem és nem érdekelt már, hogy mit. 12 kilót híztam, és már nem aggódtam, hogy nagyon eldurvul a helyzet. Ezt már elengedtem… ezen kívül az anyagcserém is beindult, ami a közelgő szülésre utaló jel lehet; állítólag a szervezet megtisztul a babák érkezése előtt. Ilyenkor fogyás is tapasztalható. Nálam ez mondjuk kifejezetten nem volt, de nem is híztam többet mint amennyit a babák híztak.
38. hét – a vég
Nyugis hetem volt, vizsgálatokra jártam, és szerdán mostam, csináltam salátát és medvehagymás pesztót, és a héten beindítottam az instagram oldalamat is!
(pénteken már nem írtam blogot, mert habár a ctg-n minden rendben volt délelőtt, miután hazaértem, rá két órára beindult a szülés, és mehettem vissza a kórházba).
Nektek hogy telt a harmadik trimeszter?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: