Amikor az ember babát vár, sok mindennek utána olvas, mit hogyan kéne majd csinálni. Én is ezt tettem, és volt egy kialakult elképzelésem is a babák ellátását illetően. Aztán tapasztalt anyukáktól hallottam, hogy szép lassan feladom majd ezeket az elveket, elképzeléseket.
Így is lett, azzal a különbséggel, hogy velem ez nem szép lassan következett be, hanem nagyon gyorsan.
Összeszedtem 4+1 elvet, amit még az első hónapban feladtam az ikrek születése után.
1) Nem adok cumit a gyerekem szájába
Az “én gyerekem nem fog cumizni” című naív elvemet már kéthetesen is majdnem feladtam, de akkor még mondtam a férjemnek elszántan, hogy NEM, mert negatívan hat a szoptatásra, és amúgy is, ha szopizni akarnak, akkor azt kell megadni nekik.
Sokan cumi ellenesek, de nekünk bevált.
Aztán a végtelenített sírások, hetekig tartó, nyolc-tíz órás maratoni szopizások, meg amikor még az autóban sem aludtak el (pedig ott minden baba elalszik, nem???), akkor mondtam azt, hogy BÁRMIT megteszek, csak csend legyen. És Bongi kapott cumit. Őt amúgy nem féltettem sosem, nagyon ügyesen szopizott már az elejétől, és meg is követelte “az eredeti verziót”, ezért nem aggódtam, hogy ezt elfelejti. De persze folyamatosan figyeltem, és elvettem volna a cumit, ha látom, hogy emiatt nem megy a szopizás. Viszont Manuhoz képest sokkal nagyobb orális fixációja volt. Egy héttel később Manu is kapott cumit, de ő akkor még nem igényelte annyira, és természetesen nem erőltettem.
Később egyébként úgy alakult, hogy a Manu lett nagyon cumis, és Bongi kevésbé. Csak alváshoz kaptak cumit, és cumival könnyebben be tudtam őket rakni a kiságyba.
Hónapról hónapra változott a cumizási szokásuk, és Manu napközben is megkövetelte, majd pár hónappal később már a Bongi is.
Azóta eltelt egy év, Bongi és Manu még mindig cumizik, még mindig szopizik, és nem bántam meg, hogy így cselekedtem. Nekünk ez így bevált, és nem ment a szoptatás kárára a cumizás.
2) A cumisüveg a legnagyobb ellensége a szoptatásnak
A másik elvem a cumisüveg volt, amit nem szabad adni, nehogy a szoptatás rovására menjen. Ezért kapott a Manu svéd itatópoharat az elején, amikor nem ment neki a szopizás; ez szoptatóbarát és az újszülöttek reflex szerűen isznak belőle, ha odatartjuk a poharat a szájukhoz. Ez így is történt, szuper dolog a svéd itatópohár! Még a férjem is belátta, hogy ez mennyire szuper, pedig korábban elég morci volt, amikor terhesen mindenféle lim-lomot beszereztettem vele a világ minden végéről, hogy mi van ha ez is kell, mi van ha az is kell, a biztonság kedvéért vegyünk meg mindent! És utólag nagyon örülök neki, jó döntés volt.
Viszont ahogy teltek a hetek, és néha útra keltünk kocsival, ügyet intézni, kórházba, volt, amikor három és fél órára, akkor tandem szoptatni nem tudtam, és az itatópoharat sem volt túl kényelmes elővenni… így feladtam ezt az elvemet is, és elővettem a cumisüveget. Szép lassan leszokott az itatópohárról a Manu, megtanult szopizni, és nagyon szerette a cumisüveget is. Éjszaka a férjem már cumisüveggel itatta lefejt tejjel a Manut, én a Bongit szoptattam. Bongi sosem szerette a cumisüveget, Manu viszont igen. A cumisüveg nem ment a szoptatás kárára, mindketten szuperül és nagyon sokat szopiztak. De nyilván ezt is figyelni kell, nálunk ez is bevált így. Szóval örülök, hogy így alakult.
A következő esetekben is hasznosnak nyilvánult a cumisüveg: amikor megbeszéltem valakivel, hogy együtt elmegyünk sétálni, vagy időre mentünk valahova, akkor a biztonság kedvéért adtam nekik lefejt tejet indulás előtt, amit gyorsan megittak, és így biztos lehettem benne, hogy nem lesznek nyűgösek, hisz tele a poci. Tudom, hogy nem mindenki ért ezzel egyet, de mivel én minden nap többször, rendszeresen fejtem tejet, sosem kellett attól tartanom, hogy kevés lesz. Amit lefejtem, azt vagy odaadtam nekik frissen, vagy lefagyasztottam. De végül kábé egy éves koruk előtt ki is dobtam mindet, nem lett rá szükség.
Ha útra keltünk, vittem magammal tejet, ha úgy alakul, hogy hirtelen éheznek meg mindketten. Nekem nincs bajom azzal, ha valaki publikusan szoptat, de tandem szoptatni még sosem láttam senkit. Az nekem már kicsit sok lett volna.
3) Gyermekágyi időszakban nem fogadunk vendégeket
Azt mondják, az első hat hét a baba születése után a gyermekágyi időszak, olyankor nem szokás vendéget fogadni, mind a baba, mind az anya érdekében. Ezt az elvet is azonnal megszegtük. Nem is tudom, hogyan bírtam volna ki másfél hónapot tök egyedül otthon, társaság nélkül.
De azért voltak előre tisztázott szabályok, nem lehetett csakúgy jönni és babázni. A férjem a rokonoknak jelezte, hogy lehet jönni látogatni, de csak rövid időre, és ételt szívesen fogadunk érkezéskor. A babákat nem lehetett megfogni, csak nézni.
Ezeket a cukorborsókat nagyon sokan meg szerették volna látogatni
Egyébként ez egy tipp mindenkinek aki babát vár, hogy a legnagyobb ajándék a főtt étel. Olyan szinten nincs idő főzni ebben az időszakban, hogy ha valaki megkérdezi, mit hozzon, érdemes főtt ételt kérni. Sokszor még arra sem volt időm, hogy a kihűlt ételt betegyem a mikróba. Inkább megettem hidegen, de legalább ettem.
Ezen kívül a vendégek óriási segítséget nyújtottak abban is, hogy akár csak hozzanak nekem egy pohár vízet, amíg én tandem szoptattam (akár órákig is) és nem tudtam onnan elmozdulni.
Itt még egyszer szeretném megemlíteni, hogy ha valaki segítséget ajánl fel, azt el kell fogadni. Mindenki másképp áll a gyermekágyi időszakhoz, én már ott is elfogadtam minden segítséget, de az a segítség nem babázás volt, az az én dolgom volt, hanem minden másban tudtak segíteni a rokonok/ismerősök.
Fontos ezeket a pontokat előre letisztázni, és nem szabad félni attól, hogy nemet mondjunk, ha valaki fel akarja emelni a kéthetes kisbabát. Én nem éreztem biztonságosnak, hogy rajtam és a férjemen kívül bárki babusgassa az ikreket kéthetesen, és ezt meg is mondtuk. Ezt mindenki tiszteletben is tartotta.
4) A sterilizálás nagyon fontos
Lehet, hogy ezzel most nem leszek népszerű, de elég hamar rá kellett jönnöm, hogy ez a sterilizálás dolog nem fog nekem összejönni. A sok fejés, itatópohár, cumi és cumisüveg használat megkívánta volna egy klasszikus anyától, hogy ezeket az eszközöket folyamatosan sterilizálja.
Ez egy rendkívül időigényes folyamat, és nekem mindenem volt, csak időm nem. Nyilván nem akartam veszélybe sodorni a kisbabáimat, nem akartam igénytelen lenni (a születésük előtt mindent alaposan sterilizáltam). Ezért utánaolvastunk, mit lehet tenni. Kiderült, hogy amit egyszer sterilizál az ember, az valójában nem marad steril. Tökéletesen megfelel a forró vízben mosogatás egy külön erre szánt szivaccsal, amit semmi másra nem használtunk. Külön polcot is kineveztünk csak a babás dolgoknak a szárítón, így semmi mással nem került kapcsolatba.
Tökéletesen működött így is a dolog, és a világon semmi probléma nem származott belőle.
+1 ) Mikor vihetjük ki első sétára a babákat?
Apuci sétál a nyolc napos kisbabákkal a friss levegőn
Megosztó kérdés az is, mikor lehet először kivinni a friss levegőre az újszülött babákat. Kérdeztem a gyermekorvost, védőnőt, ismerősöket, és mindenkitől teljesen más választ kaptunk. Én ezzel kapcsolatban is, mint minden mással, arra hallgattam, aki olyat mondott, amit hallani akartam.
Így az történt, hogy a gyerekdokink, akinek elég modern és laza a felfogása, gyakorlatilag azonnal engedélyezte a friss levegőn való sétálást, és viszonylag hamar meg is kíséreltük. Nyolc napos korukban kimentünk a friss levegőre. Az más kérdés, hogy én a műtét utáni fájdalmaim miatt még öt percet sem bírtam sétálni (vánszorogni), így haza is mentünk. Fokozatosan egyre többet sétáltunk, és négy hetesen már egész hosszú sétákat is meg tudtam velük tenni.
A világon semmi bajuk nem lett ettől sem. Nyilván időjárás függő, és nagyon fontos alaposan felöltöztetni őket, takaró, sapka kell stb.
Ti milyen elvetetek adtátok fel a baba születése után?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: